Ma vagyunk együtt egy hónapja, életem legszebb hónapja volt! Nagyon köszönöm hogy megismerhettelek!
Szeretlek, Drága Renáta!
Megismertelek
Te voltál a mélységből feltörő halvány,
Szívmelengető reményt ígérő erő,
Egy fénysugár, a fekete éjszakában,
Az éltető vércsepp sötét szívemben.
S mi lettél mára?
A nap, amely élteti a lelkem,
S a csillogó hang az álmaimban.
Nincs már fekete éjszaka, csak a lét,
A te drága fényedben, lelked mélyében.
Az erő, aki miatt a szívem dobbanni képes,
Az érzés, mely nem hagyja el a lelkem,
A gondolat, hiszen te vagy ki jársz a fejemben,
S Te vagy az élet, akiért már érdemes élnem.
S mit köszönhetek neked?
Kiemeltél a homályból, újra élek,
A tudat miatt hogy velem vagy,
Én már az árnyaktól sem félek,
Élet vagy nekem, az élettelenségben.
Már van kiért kinyitnom a szemem,
Itt vagy, s örökké tiéd lesz a lelkem.
Tudom hogy nem hagysz el,
S örökké a drága fényem maradsz.
Élek
Az idő lassan szólítja a neveket,
-Lelkek, én már nem megyek veletek,
Itt van már drága Angyalom,
Nagyon szeretem, vele kell maradnom.
S mint két lélek szoros ölelése,
A boldog gyermek Angyali nevetése,
Úgy szállunk most együtt, élettel
Csillogó lélekkel, a gyönyörű horizontra.