Mikor a remény utolsó morzsája,
Hulló könnyek mellett elhagyja
Legyengült, szenvedő lelkedet,
A tűz pecsétje ég bele hófehér bőrödbe.

Egy hullát találtak az erdőben,
Hátára pecsét volt nyomva „hit”.
Szeme megfeszült, sokat szenvedett.
Arcán őrület, talán mostanra nyugodt már..

Hogy ki ölte meg? Az érzések.
Ott volt mindig a vérében,
Terjedt, roncsolt,
Mélyen az elmében.

Nem találtak nála semmit, csak
Egy apró, könnyes papírt.
A papíron két név szerepelt,
Vérrel írta, soha nem feledem el..

Itt állok felette, egy lélek vagyok.
Ismertem, hiszen a halott én vagyok.
Most boldog vagyok.
Egyedül..remegés..hideg..fáj..

Most ott hullnak könnyeid,
Fekete síromon..nem ölelhetlek át,
Nem tehetem válladra szerető kezem.
Nem hallod szavaim, nem létezem..

Veled maradok, hűséges lélek.
Nem leszel egyedül, vigyázok rád.
Örökké fogsz élni, a halál után velem.
A két lélek, örökkön örökké.

Most ne sírj, hisz van még dolgom.
Halálom után is sok a gondom..
Búcsúzóul mondom neked, örökké tiéd vagyok,
És ígérem, neved ott lesz majd szomorú sírhalmomon..

-Inferno-

 

Oldal: Halálom (vers)
-Inferno- Goth lélek - © 2008 - 2024 - mygothicmusic.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat