Furcsa érzés, mikor elér a remegés,
És a harag miatt összerándul testem.
Máshol jár a lélek, nem vagy itt velem.
Mást szeret az élet, nem szeret engem.
Düh, gyűlölet, harag, mely megmaradt.
Az elkeseredettség győzelmet arat.
Várom a nyarat, de félek tőle,
Emberi lélek megy majd veszendőbe.
Sorokból árad a fekete erő,
Előtte imára készen térdelő.
Kíván, remél, reménykedik,
Lelkét lassan teljesen elfeledik..
Nem tér vissza a lélek, munkája hiába,
Egyedül van most is egy másik világban.
S hol már csak a csodálatos fényt látja,
Üldögél egy gondolaton fent, egymagába.
Lenéz most rád, figyeli utad,
Nem felejt ő, még mindig kutat,
Azért hogy visszatérhessen,
Hogy lélekként veled lehessen..
-Inferno-