Hogy mi bujkál lelked sötétjében,
Csak te tudhatod. Mert te vagy,
Ki világra hozta a gonoszt,
Világra hozta a pusztítást.

Az én világomra. Felperzsel mindent,
Mi régen sem volt szép.
Tisztítja a lelkemet, minden bűnömtől,
Szenvedésnek, lassan vége.

Most itt állunk a sötétben..
Egymást ölelve…
Hallom a szívedet..
Ahogyan máshol dobog..

Mint két idegent, tart távol az élet,
Hiába mondjuk, már nem hallunk szép meséket.
Én még hallom a hangodat, beleremegek,
De te már nem hallod mit mondok, talán már sohasem.

Egy pillanat múlva el kell engedjelek, talán végleg.
De ha kívánhatnék, örökké a pillanatot kérném.
Emlékemben őrzöm az érzést,
Mikor egy pillanatra is velem voltál.

Álom csupán, de még mindig érzem
Kellemes parfümöd jéghideg nyakamon.
Hiába hunynám le a szemem, lehet már
Nem lennél ott, egyedül ezt nem merem..

Most itt állok egyedül a csöndben,
Kezemet feléd nyújtva.
Már nem látsz engem,
Gondolataid már messze járnak..

Mint egy mártír, aki bevégeztetett,
Térdelek egyedül, s remegek.
-Most már fogja valaki viszonozni
Az őszinte szeretetemet?

Ekkor egyenes hátamat kard döfi át,
És a hang, mely ítélkezett
Mosollyal az arcán mondja,
-Bevégeztetett.

 

-Inferno-

 

Oldal: Ne menj el (vers)
-Inferno- Goth lélek - © 2008 - 2024 - mygothicmusic.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat