Akasztott.. a halál egy nagyon érdekes, néhány esetben kényes téma. Nem mondom hogy ismerem, de minden képpen érdekel. Nem tölt el szorongással, inkább kíváncsisággal. Számomra mindig is rejtély volt, hogy mit éreznek azok akik öngyilkosságot akarnak elkövetni, vagy akiket ki akarnak végezni. (Nekem nincsenek ilyen gondolataim)

Kíváncsi szemekkel,
Szomorú emlékekkel,
Tekeri nyakára a kötelet,
Még most is azokra gondol,
Akiket annyira szeret.
Háta vérzik, ostor verte,
Szeme könnyes, vörösen izzik,
Elméje tiszta, már nem fordulhat vissza.

Létezik-e a hely,
Mit maga elé képzel,
a hely, melyet nem vehet meg pénzel.
Hol minden érzés tiszta,
És hol a szeretetet nyíltan viszonozza.
Remeg a keze, mikor a kötél
Gyilkolásra készen a nyakához hozzáér.
Csak egy lépés a megváltás kapuja.

Emléket feledni mindig fájdalmas,
Ne félj a haláltól, hisz nem oly ártalmas.
Bátran búcsúzz el, mindentől mi fáj,
Egyenes háttal viseld el, ha fáj.
Ne lássa senki, az kínt az arcodon,
Mosolyogj a gonosz arcába.
Hiszen gonoszabb vagy te,
Mint bármi más.

Egy lépés előre, a kötél megfeszül.
Szeme üveges, arca kifeszül.
Merev a háta, mintha a kínt viselné,
Fájdalom hangja nem tör ki belőle
Mosolyog, mert fáj neki,
Még néhány pillanat, és övé a megnyugvás.
Az utolsó pillanat, oly gyönyörű.
Hideg könnycsepp csordogál arca körül.

Most ott lóg a fánál,
Melyet ő ültetett.
Körötte sírnak, oh miért tette ezt.
Gondoljátok annyira jó volt ő neki?
Azért mert valaki rideg,
Attól még fáj neki.
Nincs kőből a szív, csak a sír mi elfedi,
A halott érzéseit örökké elfedi..

-Inferno-

 

Oldal: Akasztott (vers)
-Inferno- Goth lélek - © 2008 - 2024 - mygothicmusic.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat