Pajzsfal fedi mellem, egység ereje véd.
Előttem ellenség, fal választ el tőle.
Látom szemében, a mély gyűlöletet,
Hogy legszívesebben az életemre törne.

Kilépek a falból, lépések előre.
Hátha az ellenség ettől kap erőre.
Támadj meg, próbálj megölni, egy halott
Embert nem fogsz tudni legyőzni.

Megvágja testem, vérem az arcába csap.
Egy lépés hátra, és a bárdom a testébe kap.
Csattanás, ahogy mellében törnek a csontok,
Felállok, még hányan vagytok?!

Fájdalom hasít gerincembe, dárda nyele
Sújtott le rám. Földre zuhanok, és újra látom
Felvillanni magam előtt, gyönyörű arcodat.
Szeretlek, nem fogok itt elpusztulni.

Te vagy, aki nem hagy meghalni,
Te vagy, akiért nem engedem
Ellenfelem hideg, gyilkos fegyverét
Szavak nélkül a testembe fúródni.

Lábammal ellököm, már mozogni is fáj,
De te a túlvilágon leszel, már nem kell
Sokat várj. Támadsz, de erőd már ide kevés,
Halott emberre nem hat a fájdalom.

Eldobom pajzsom, felesleges teher,
A közelemben egy halott barátom hever.
Arcodba ütök, érezd a haragom,
Én leszek, aki elveszi holnapod.

Felemelem bárdom, ölésre készen,
Érzem, ahogyan szemed végigköveti
A fegyverem útját a levegőben,
De mostanra nem vagy más,
Csak egy porrá zúzott koponya,
Mely egykor megpróbált megölni,
Engem, egy halott embert.
Kardod vágása számomra semmi,
Csak egy heg, amit páncéllal el lehet fedni.
De halott testedet már hollók lepik el,
Őrzik az emléked, őrzik a tetted,
Azt suttogják, hogy megpróbáltál megölni engem.

-Inferno-

 

Oldal: Harcom (vers)
-Inferno- Goth lélek - © 2008 - 2024 - mygothicmusic.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat