A boldogság, melyre mindenki vágyik.
Keresik pénzben, tárgyakban, helyekben.
De senki sem veszi észre, a boldogság
Csak egy személy, akit szeretünk.

Ha van oly ember a világon, aki téged szeret,
Ne merd az mondani, hogy nem vagy boldog,
Mert ha valakinek a lelke így is képes rá,
Akkor neked teljes életed van.

A gondolatok helyét érzések veszik át,
És könny hullik most abból a szemből,
Mi egykor reménnyel telve a világra mosolygott..
..A szív feladta a harcot..

A gondolat, mely oly erősen reménykedett
Egy szebb holnap reményében,
Most a messzeségben tűnik el..
..Az agy feladta a harcot..

A testen vérző hegek láthatók,
Fájdalom ellen fájdalommal küzd.
Szeretné az ő ölelését érezni..
..A test feladta a harcot..

De a lélek, mely tisztán szeret,
Soha nem adja fel.
Emlékeiben feltör, mindaz, amit
A többiek feladtak.

A lelkem örök. A láncok, melyek
Lehulltak rólam, most újra feszítenek.
Nem engedik, hogy fekete szárnyam
Kitörhessen, és hozzád szálljak a fényben.

Az utam végén, ott leszel majd.
Csak mi, és senki más.
Emlékek, fájdalom nélkül.
Jelen s jövő összefonódik..

Soha nem engedik el egymást,
Mint ha egybe forrtak volna,
Egyedül, az idők hajnalán.
..A lélek soha nem adja fel..

Inferno ex Lacrimae..

-Inferno-

 

Oldal: Feladta (vers)
-Inferno- Goth lélek - © 2008 - 2024 - mygothicmusic.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat