Elkeseredettek, emeljétek fel fejeteket, lássátok, ne csak nézzétek a világot.
Minden emlék mi szürke,
Vagy melyet mi temetünk a földbe,
Fájó sebként maradnak,
A szívünkben örökre.
Kedves szavakra vágyunk egymástól,
És én égek a vágytól,
Hogy ott legyek a napon,
Mikor minden lángra lobban.
Mikor eljön, a világunk békéje,
Még akkor sem sóhajthatunk: vége.
A gonosz mindig ott fog lakozni a szívekben,
Mert az átlagember lelke hideg, és kietlen.
Nem vagyok pap,
Hogy a békéről meséljek,
Én csak az vagyok,
Ki ismeri a szomorú meséket.
Elmondja azt, mint annyira jól tudtok,
De magatoknak bevallani nem akartok.
Rajtad áll, hogy utadnak hogyan vágsz neki,
Ebben megakadályozni, nem fog téged senki..
-Inferno-