Az álmok mélyén életet nem talál,
De szükségtelen lenne a halál.
Abban a tudatban élni egy életet,
Hogy senki nem látja a végzetet.
Életet adnék életért cserébe,
Oly szívesen lépnék a helyébe.
Szürke felhőben ragyogó fény,
Lassan pusztuló árnyékos remény.
Haldokló lélek érdemel életet?
Hát nem akar gyönyörű végzetet?
Éjszakában emlék, oly szép gondolat,
Ott lent a mélységben, nem maradhat.
Szellem csupán, vagy Ő maga?
Újra felcsendül gyönyörű hangja.
Arca vonala, szeme csillogása.
Valaki már az Égen csak őt várja.
-Inferno-