Remény Rózsája

Merre van az érzés mi volt, már eltűnt,
Hold, mely réges-régen csak nékünk dalolt,
Ki látta mikor a fény lassan kigyúlt,
Ki érezte, mikor az érzés elmúlt.

Süllyedek, én magányosan süllyedek,
Nem okoz gyenge testemnek örömet,
Párok gyönyörű rózsaszín ünnepe,
Egyedül remegve, lassan süllyedek.

Boldogság hangja zene vén szívemnek,
Mint ahogy jó szó, öröm egy embernek,
Reménnyel telt jövő éltet már engem.

Túl késő, lassan elmúlik reményem,
Sötét porba hullik, minden érzésem,
Fényem, te vagy én éltető reményem!

-Inferno-

 

Oldal: Inferno Szonett
-Inferno- Goth lélek - © 2008 - 2025 - mygothicmusic.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat