Az utca oly fényes volt, én akkor láttam meg.
Lassú szél fújt, s ő gyönyörű szép ruhát vett.
Ideges voltam, hiszen először láttam,
Oly gyönyörű volt, gyönyörűbb, mint vártam!
Megállt a fémszörny, letette az népeket,
S azok rögtön készíteni kezdték a képeket.
Mintha nem láttak volna soha házakat,
De Angyalom, én csak téged vártalak!
Botladoztam, mert csak téged néztelek.
Lábaim remegtek, végre hozzád érhetek!
Valóság vagy, a gyönyörű valóságom,
Erre a napra megérte hónapokat várnom!
Felcsillant szemed, arcod megnyugodott,
Gyönyörű mosolyod új színre kapott.
Felém léptél, egyre gyorsabban léptél,
Pillanatok alatt a karjaimba kerültél.
Hosszú volt a pillanat, halottam a szívedet,
És nyakamon éreztem langyos lélegzeted.
Oly selymes voltál, mint az álmaimban,
S most végre itt tarthatlak a karjaimban.
Mindenki bámult, nem értettek semmit,
De a világunkból már kizártunk mindenkit.
Lassan gyengül karjaid édes szorítása,
Ujjaid az enyémek tartják már bezárva.
Elengedsz, hiszen most indulunk haza,
A közös mesénknek te vagy az Angyala.
Újabb fémszörny, és egy hosszú utazás,
Szinte már hallod az ismerős kutyaugatást.
-Inferno-