Inkább kívánság mint vers. Rövid, ma nem vagyok képes hosszú gondolatmenetekre.
Most az egyszer,
Had kérjek tőled valamit.
Valamit, amit csak te adhatsz meg.
Vigyél el arra a helyre, mint a közös álmainkban,
Ami szépen lassan kiépült a kívánságainkban.
Kérlek, vigyél el engem innen, itt egyedül vagyok..
Vigyél át a folyón, ami lángokat szór,
És mutasd meg az utat, ami csak rólunk szól.
Ölelj meg, és szálljunk.
Szálljunk egy más világba, egy álom világba.
Lehet az élet is egy álom,
Már nem kell sokat várnom.
Lentről néznek azok,
Kinek a gondolat meg nem adatott,
És tudatlanok maradnak,
Akik tapasztalni nem akarnak.
-Inferno-