Szakadék peremén, egyedül,
Nincs kar mely visszatart.
Hogy lépnék előre,
Mikor a remény az, mi visszatart?

Hogy egyszer mosolyod nekem szól,
Hogy egyszer minden felszínre kerül,
Mi eddig oly mélyen volt.
Mindörökké..

Oly végtelen, segíts kérlek,
Mert nem látom már a fényt
Csak a reményt,  a csúfos,
Embereket bűnös hitben tartó reményt.

Remélem hogy egyszer szavai
Hozzám szólnak, mosolya, fénye,
Egyszer nekem ragyog majd..
Remélem..kívánom..segíts..

Fekete éjszakákat megtöri a hajnal,
Elhaló hangokban ott van az erő,
Mely régen életeket teremtett,
Szerető szavakban mélységes tisztelet.

Arcod..tekinteted..haldoklom
Gerincem borzong, mikor téged nézlek..
Oly fényes, oly szép..
Kérlek..segíts..

Napok kezdetével, mindig újra élem.
Újra élem a perceket, melyek életben tartanak.
Fényed..gyönyörű..segíts..
Segíts nekem kitörni innen!

-Inferno-

 

Oldal: Végtelen (vers)
-Inferno- Goth lélek - © 2008 - 2024 - mygothicmusic.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat