S ahogyan lassan felébredtünk,
Megláttuk a fényt melyből születtünk.
Lázad most az, kit legyőzött a világ,
Jól ismeri a jövőt, nem vét töb hibát.
S ahova a fény ereje nem tör be,
Most ott fekszik ő, véresen, megtörve.
Hegyekben hallatszik még halk szava,
De lassan végleg elhalkul Angyali hangja.
Álmok tengerében régen elsüllyedt
A hajó, mely lelke álmát vitte,A lassú, s mennyei képzeletnek
Virágos, gyönyörű rétjére.
Csend borul a tájra, s a faházra,
Hol még mindig egy fekete lélek ül,
Csendben, könnyezve, a menyei
Megváltó csodára várva..
-Inferno-