Csak álom lett volna gyönyörű,
Barna tincsek hullása a horizonton?
Csak halk kívánság volt minden szó,
Mit azon a napon oly édesen kimondott?
Felkeltem, s szememből kitöröltem az álmot,
Tényleg létezik Ő, kire annyit kellett várnom.
Minden mit írt, s minden mit mondott,
Alkotja lelkemben az édes horizontot.
S barna tincsek most valóságosak,
Fénylenek, csillognak, s oly mámorítóak,
Éjnek éjjelén halkan, lassan táncolnak,
Lelkemben érzem selymes tapintását..
S barna tincsek hajnala nappal emlék már,
Létezik még lélek ki az éjszakára vár.
Ember édes álma őrzi az emléket,
S boldogan írja szerelmes meséket..
-Inferno-