Január - Február

Az ember egyszer egy rózsát szeretett volna, de nem akármilyet. Egy különleges rózsát, ami másnak nem adatik meg. Egy rózsát, mely nem terem sehol, nem a termőföld szülötte. Kereste, kutatta, sóvárgott utána. Kirázta a hideg, mikor úgy érezte megtalálta. Egy gyönyörű kertben volt ez a csodálatos, fekete, csillogó rózsa.  Pontosan középen, de a többitől távolabb. Sokan észre sem vették, de az ember csak a fekete rózsát látta.  A fekete rózsa alatt nem volt föld, gyökerei a levegőben lógtak. Nem öntözte senki, régi gazdája nem vigyázott reá. Talán ő nem is tudta, miféle csodát tart a karjaiban. Az ember nem akarta egyedül hagyni a rózsát.
-Nem leszel többé egyedül, soha nem hagylak el!
Megöntözte, élettel teli földbe ültette, és minden nap éreztette vele mennyire szereti.  A rózsa tartott az embertől, mert fájdalmas emlékei nem hagyták, hogy régi fényében csilloghasson..

Február - Március

Az ember nem sejtette, nem tudhatott róla, hogy a kertet más is gondozza. Gazdája lehet hogy elhagyta, de akadt más, aki gondozta. Az ember erről mit sem sejtett. A kert hatalmas, fekete kapuján egy felirat volt, az ember nem tudta mit jelent. Később tudta csak meg, mikor már késő volt.  Egy napon az ember lelke megremegett, mert a kert gondozója megérkezett, s a rózsát akarta. Az ember gyűlöletet érzett, haragot, harcolni akart volna, de egy kéz visszatartotta őt. Kardja a saját testébe fúródott, és érezte, ahogyan nyaka köré tüskékkel teli kötél szorul. Tehetetlenül végignézte, ahogyan a rózsa gondozója felé fordul, megcsillanva neki. Gyönyörű volt, csillogóbb, mint valaha. Az embert rázta a hideg, az izmai megfeszültek. Üvöltött, kiáltozott a sötétségből, de nem hallották szavát. Teste lassan lángra lobbant, s nem maradt neki más, csak a hit, és a magány..

Április - Május

Ellepték őt az árnyak, és az egykoron édes hangok most kísérteties szellőként lengték be az álmait. Az ember sóvárgott a tudatlanságért, de többé nem élhetett úgy, ahogyan eddig tette. Azt hitte hogy a hely ahová hátrált, az csak a szomorúságot és a dühöt fogja éltetni benne, de aztán meglátta az ember a mosolyokat. Meglátta azt a mosolyt, amit mindig is szeretett volna látni. A kert gazdája megérintette a virágot, aki egy pillanat alatt teljesen kivirult. Az ember szinte két részre szakadt, de egyszerűen nem tudott uralkodni magán. Behunyta a szemét, és ugyanazt látta mint mikor még nyitva volt. Ujját a fülébe helyezte, hogy ne hallja az édes hangot, de az tovább kísérte őt. Beleordított az árnyakba hogy miért nem képes elszakadni, de az árnyak odafordították a fejét a virágra, a gyönyörű virágra amelyhez foghatot nem látott még a világ. Az árnyak nem engedték az embert visszatérni a virághoz, de engedték hogy vigyázhasson rá, és figyelje az útját, ha a gazdája megint elfeledné azt, hogy mekkora érték virágzik az elhagyatott kertben.

" S a gyűlölet kéréssé alakul át, kéréssé, hogy legyen gazdája, szerető, mint az örökkévalóság .. "

" Beletörődés, az angyalok sorsa eldöntetett, nem lesz majd társa, nem lesz ki szeresse. "

Mielőtt feladnám, eszembe fogsz jutni
Kedves „Idegen. Fejemben van minden szó,
Minden kép mi rólad készült.
El sem hinnéd, ha tudnád mennyire fontos vagy nekem.

Mielőtt feladnám, látni szeretném arcodat,
Örülnék, ha legalább egyszer láthatnám mosolyodat.
Ha egyszer érezhetném a boldogságod,
Az lenne az én tökéletes megváltásom.

Személyed, lényed, mindaz, ami vagy,
Egyszerűen csodálatos..
Mint egy haldokló könnyes szempár,
Úgy írom ezeket a sorokat épp.

Már nem létezik idő, lassan
Megszűnik a fájdalmas távolság.
Lassan megszületik a szó,
Mely minden amit írtam magában elmondaná

Nem érdekelnek mások,
Sem a rosszindulatú gondolatok,
Én akkor is neked írok,
És minden erőmmel kitartok.

Kívánom, hogy boldogsággal
Teljenek el a napok,
És melegedjenek fel
Bántóan hideg alkonyok.

Mostanra megszűnt az idő,
Nem létezik kínzó távolság.
Úgy érzem, megszületett a szó,
Ami ezt a sok érzést elmondaná.

Nem mondom ki, mert csak neked szól,
Hisz hallottad már,
Úgy érzem megszületett a szó,
Amely minden érzésem elmondaná..

-Inferno-

 

Oldal: Fekete rózsa (vers+szöveg)
-Inferno- Goth lélek - © 2008 - 2024 - mygothicmusic.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat