Sokan kérték-kérdezték hogy miért írok sötét verseket, amiben általában szerepel a halál. A válasz egyszerű. Most boldog vagyok, de azt annak az embernek köszönhetem akit szeretek. Viszont a régi emlékek-érzések most törnek ki belőlem, és ezt ki kell írnom magamból. Igen, érzem ez nem lett túlságosan kifejező vers, de a lényeg benne van.
Sokan kértétek azt, hogy írjak szépről, jóról
Így most egy szót sem fogok ejteni magamról.
Hogy én mit látok szépnek?
Képzelj magad elé egy sötét képet.
Borús, száraz idő, erdő alatta,
Senki ide merészkedni nem akarna.
Csak áll ott csendes magányában,
Egyedül az éjszakában.
Halál látható rajta,
Gonosz gyűlölet, és harag.
De ott él a szeretet is,
De hogy pontosan hol, te talán sosem tudod meg.
Bűnös vidék ez, de oly gyönyörű.
Szomorúan sétálni itt annyira keserű.
Szépség itt az, mit te annak látsz,
Itt mindent megkaphatsz, amire vágysz.
Lelked vidéke ez, te formáltad.
Rajtad múlik hogy szép,
Vagy éppen az egész sötét lánggal ég.
Megváltozik az, ki ide bemerni lép..
-Inferno-