Könnyek tengeréből visszatér a lény,
A lélek, ki már régóta a sötétségben él,
Újra eljön, mert hívja a kötelesség,
Hívják az árnyak, a lassú elfeledettség.

Engedd el a láncot Inferno, ne kapaszkodj,
A mennyei jósághoz annyira ne ragaszkodj,
Magányként születtél, s magányként halsz meg,
Árnyból nem lesz fény, sötétség a neved.

Tartsd magadnak a fáklyát, még ha ég is a kezed,
Nézz előre, ne nézz hátra, senki nem jön veled.
Az ajtó csak neked van nyitva, egyedül lépsz be,
Lépj hát csodás kapuba, és távozz a feledésbe.

Keresed a fényed, de közben megvakulsz,
Mélyen legbelül halálosan megvadulsz.
Sápadtak az éjszakák, sápadtak a nappalok,
Vérző kezem felemelem, érzem, haldoklom.

Mi történt hol vagyok?
Csillagként ragyogok..
De látom az eget,
S nem tudom, hol vagyok..

-Inferno-

 

Oldal: Alagút ( vers )
-Inferno- Goth lélek - © 2008 - 2024 - mygothicmusic.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat