Akkor mond hogy végtelen, mikor megérzed a lángot.
Csak azt tudják garantálni, hogy elfelejted az álmot.
Senki nem vár mást, csak teljesüljenek az álmaik.
Mélybe nézve sóhajtoznak, nem teljesülnek vágyaik.
Perszel, tiszít,
Éget, frissít.
Életet kaptak, s azt el akarják dobni.
Az igazi lényeget nem tudják felfogni.
Csak akkor kapnak észbe, mikor lobbannak a lángok,
Akkor derül majd ki, egyedül ki volt igaz látnok.
Minden éjszaka,
Zúg az Ég szava.
Fájó szívvel menekül, elmarták a testét.
Sebet soha nem takar, mosoly nevű festék.
Visszacsillan néha, a perzselő forróság.
Csak úgy bűzlik a világból a romlottság.
Pengét a kézbe,
Átjáró a fénybe.
Minden este végtelen, egyedül a lélekkel,
Harc, a falon táncoló sötét rémekkel.
Újabb vonyítások, minden úgy lángol.
Nem talál majd életed, keresheti bárhol.
-Inferno-