"Első" versem, ami a halállal foglalkozik. Igenis létezik a lélek, és érdekes dolog ahogy testünket elhagyja.
Tűzben ég az ember, kinek szíve fekete,
Vágyakozó tekintettel bámul Keletre.
Lelke megtört, szíve vérzik,
Szomorúan gondol bele, a halál késik.
Gonosz teremtmény figyeli őt várva,
Mikor törik meg teljesen az árva.
Úgy kívánja halálát, mint mások a mézet,
Hiába menekül, utoléri a végzet.
Mikor eléri a halál,
a lény lesz az, aki a halott testre ráveti magát.
Kiszívja belőle a lelket,
Mint ahogy mások, pohárból a nedvet.
A halott testet most por lepi el,
Érzéseit a halál fedi el.
Senki nem látta mikor elernyedt a teste,
És ahogy a testét elhagyta fájó lelke..
-Inferno-