Egyedül, az árnyak erdejében
Lábam nyomán fekete a föld,
Pusztul a világ, elbújik az élet.
Nevedet kiálltom, nem talállak téged.

Itt vagyok otthon, de mégis félek.
Félek, mert nem látlak téged.
Érzem ugyan, hogy itt vagy,
De nem csak halványan látom fényed.

Nincs sok időm hátra, ítélkeztek felettem.
Sorsomat eldöntötték, az alapján, ahogyan
A szomorú hétköznapokban cselekedtem.
De utolsó erőmmel menekülök, hozzád menekülök.

Vérvörös szemekkel, akár egy őrült
Kereslek téged, minden kopár kő mögött.
A fákban, a vízben, a szélben, s tűzben.
Senki nem állíthat meg.. egyszer eljövök..

Lábam feladná, fájdalmasan zuhanok földre.
Felnézek, és érzem, közeledek feléd, már látlak.
Látom fényed, és igen, látlak téged.
..Ott állsz, egy fekete rózsával kezedben..

Mosolyogva mutatsz a gödörre, amely a sírom lesz.
Most ott állok előtted, de nem érinthetlek meg.
Már nem. Elveszem a rózsát, és a sírba fekszem.
Még nem történik semmi, túl korán érkeztem.

Nem félek, mert tudom, halálomkor látlak majd téged.
Az utolsó emlék, amely megmarad, hogy látom majd
Gyönyörű, mosolygó, élettel teli arcodat.
..Kezd sötét lenni, talán búcsúznom kellene..

Elérkezett a vég, talán az utolsó mondatom.
Csak szeretném ha tudnád, örökké veled vagyok.
Búcsúzóul mondom, örökké tiéd vagyok,
És ígérem, érzem majd kristálytiszta könnyeidet fekete síromon..

 

-Inferno-

 

 

Oldal: Gyönyörű halál (vers)
-Inferno- Goth lélek - © 2008 - 2024 - mygothicmusic.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat