Sötét erdő rejtett mélyén,
Egyedül, a halálos világ peremén.
Távolban látható némi fényesség,
Köröttem mennyi csendesség..

Hangom elvszik a mennyei csöndben,
Alakom lassan elveszik a ködben.
Elfelejt egy fogalom, mint kísértet
Úgy hangzik fel az erdő mélyén az ítélet.

Csodálom a látványt, fény ide is elkísér.
Nem hagy el, többé már soha nem.
Beleivódott a vérembe, átjár engem.
Élvezem a pillanatot, egy pillanatra részem lettél.

Út fut végig a fák között, keskeny, és egyenes.
De az út végén, a fényen kívül semmi nem vár.
Félek, senki nem fogja majd kezemet.
Miért vagyok itt? Miért nem lehetek veled?

Szárnyaim tövéből vér tör fel,
Ahogyan repülni próbálok.
Visszatart a tudat, halványul arcod,
Mikor a levegőben vérző szárnyakkal szállok.

Reménynek reményével, mosolyod melegével,
Már nem vérzik a szárnyam.
Eltűnt az árnyékom, egy lélek vagyok,
Búcsúzóul mondom, örökké tiéd vagyok.

-Inferno-

 

Oldal: Véres szárnyak (vers)
-Inferno- Goth lélek - © 2008 - 2024 - mygothicmusic.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat