Vallomás c. versem első része..

Annyiszor elterveztem, annyiszor megpróbáltam,
Minden egyes álmot valóra váltani,
Annyiszor akartam, annyiszor kívántam,
Mindenkinek segíteni..

Megpróbáltam mindent, de úgy érzem elbuktam,
Régi hibáimból nem sokat tanultam..
Az álom, melyet magam köré építettem,
Kártyavár módjára hullik szét darabokra..

Hitem utolsó morzsáját lassan elveszítve,
Régi emlékeimet ridegen eltemetve,
Térdelek eléd, ó hatalmas világ,Remélem nem túl nagy kérés az,
Nőjjön síromon szomorú rózsavirág..

Tehetetlen vagyok, ha annyian gátolnak,
Lelki sebeket, orvosok nem ápolnak.
Mondhatjátok százan, oh mi fájna a gyermeknek?
De ha nem fájna, mi az mitől annyian szenvednek?

Elmennék messzire, egy világba, oly távol,
De nem hagyom itt az egyetlent, ki engem ápol.
Ezerszer is köszönöm, neked, oh szerelmem,
Hogy melletted a bút, könnyűszerrel feledem.

Szóljanak a világnak, ezek a fekete sorok,
Minden rossz embernek, ki most székében morog.
Terjedjen e vers, mint gonosz ártalom,
Lelkem egy darabját, most nektek át adom..

Soha nem akartam, hogy eltemessenek,
Kérésem ellenére még is eltemettetek..
A lélek, ki felnézett a gödör alljából,
Valaha egy testben volt, innen oly távol..

Miért pusztul el, minden, mit alkottam?
Hátamat, a fájdalomnak görnyedve tartottam.
Vissza térhet-e, az ember ki voltam,
Jelenből megtisztítható-e sötét múltam?

-Inferno-

 

Oldal: I. Vallomás (vers)
-Inferno- Goth lélek - © 2008 - 2024 - mygothicmusic.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat