Talán esélyt kellene adnunk a holnapnak,
A földön fekve, azt kérdezve, „ hol vannak „?
Elmentek, mindenki elhagyta ezt a helyet,
Csak egy árnyék maradt, aki egyedül nevet.
Miért nézel így rám, nem is ismersz engem,
Bár ha belegondolok, csak te maradtál nekem.
Ne gyere közelebb, maradj tőlem távol,
Bár te leszel az egyetlen, aki engem ápol.
Égni akarok, érezni ahogyan lángolok,
Reméltem hogy nem kell így látnotok.
Lássátok hát, ez maradt meg belőlem,
Elérted a célod, elvetted őket mellőlem.
Megtalálsz majd, csak nézz fel az égre,
Majd hajtsd le a fejed, a hűvös mélybe.
Mindenben ott leszek, egy emlék örökre,
Nem maradt a földinek hamis öröme.
-Inferno-