Ez a vers neked szól, mert nagyon szeretlek!
Mi lesz velem, mikor az erőm elhagy?
Az egyetlen, akire gondolok, csak te vagy.
Fény és szeretet, gyönyörű álmok,
Mióta ismerlek, csak rólad szólnak az álmok.
Bűnös vagyok, de más nem érdekel,
Csak az, hogy szeresselek szívemmel, véremmel.
Nézni a sötétbe, és bámulni a teret,
Én akarok lenni az, aki téged a végsőkig szeret.
Világot teremteni az érzésekből, oh, édes álom,
Téged, mint múzsámat epekedve várom.
Ölelj át kérlek, úgy erősebb a gondolat,
Had feledjem melletted el minden gondomat.
Igen! Már látom a gyönyörű jövőt,
Egy szebb világot, mint teremtő bölcsőt.
Csak te vagy ott, oh oly csodálatos.
Érezni hogy velem vagy teljesen valóságos.
Őrültnek tarthatnak, hogy ennyire szeretlek,
Irigy szemeik gonoszan rám merednek.
Bele égettem a nevedet a szívembe,
Te vagy az, ki melegít engem a hidegbe.
Tiszta lelkedben, szikrázik az érzelem,
Mikor rád gondolok, elhagy minden félelem.
Az idők változhatnak, de az, hogy szeretlek,
Soha nem változtatja meg majd semmi sem..
-Inferno-