-Inferno- Goth lélek

Talán ezek az utolsó sorok, miket
Fájdalmasan, könnyeimmel küzdve, ép ésszel írok.
Szomorúan vettem tudomásul, szavaim
Azt hiszem, semmit sem érnek..

Ha ez lenne a búcsú, tudd, kérlek,
Még most is reménnyel telve búcsúzom.
Utolsó kívánságom, még most is csak te vagy.
De erőm lassan elfogy, úgy érzem itt a vég..

Én kezemet nyújtottam, te elfordultál
Én feláldoztam mi egykor enyém volt,
De nem láttál a sorok mögé..
..Egyedül..Remegek..Rád gondolok..

Ha nem lehetek jelen, ha nem lehetek jövő,
Akkor nincs miért élnem.
Ha nem lehetek az, ki arcodra mosolyt csal,
Felesleges létem..

Annyiszor kívántam, fohászkodtam mindenhez,
De talán nekem sorsom az, hogy soha, de soha
Nem érhetlek el téged.
..Ne hagyj el kérlek..

Szóltam hozzád, de nem hallottad a hangom.
Én voltam az árnyék a szobád sarkában,
Én voltam a hűvös, megnyugtató fuvallat..
..Nem hallottál engem..

Ha nem élheted érted, patakokban folyjék
Vörös, szerető, megfáradt vérem.
Ha nem lehetek a holnap, akkor
Kívánd, hogy én legyek, kit földel befednek.

Látlak mindenhol, bármerre fordítom
Reménykedő, remegő szemeimet
Érezlek álmaimban, hallom a hangodat.
..Ha egy álom vagy, örökké álmodnék..

Ha meghalnék, végig veled lehetnék.
Érzem mosolyod, tested lágy melegét.
De így csak álmodom, hogy egyszer
Kívánságaimat meghallgatják, s te leszel holnapom.

 Lelkem tiéd, szavaim hozzád szólnak
Nem tudom milyen halállal ajándékoz
Meg engem a kegyelmes, pusztító halál..
..Csak te..Mindörökké..

Vérem lassan folydogál majd a levelek között,
S testem kihűlve fekszik majd az erdő talaján.
Könnyes papír szomorúan sír mellettem,
Melyre véremmel írtam fel nevedet..

Megígérem, látni foglak az utolsó pillanatban
Így talán nyugodt szívvel válok meg
Tőled, oh nagy világ..
..Csak őt..A halálon túl..

Mikor e sorokat olvasod, talán már
Halott vagyok. Ott fekszem a helyen, ahol
Utoljára láttalak, ahol egyedül téged vártalak.
..Nem akarok nélküled meghalni..

Talán egyszer, egy szebb holnapon
Én lehetek a fény, amely vezet utadon.
De amíg nem ér célba szavam, felesleges létem.
..Most is veled vagyok..

Fáj minden éjszaka, fáj minden hajnal,
Kínoz a tudat, hogy nem segíthetem utad.
Ha így kell lennie, hát legyen, de nem
Az élők között fogom megvárni az ítéletem..

Egy vers vagyok, egy ha semmi sem változik,
Örökké az maradok.
Egy hang vagyok, ha nem hallod szavam,
Örökké az maradok.

Ez biztosan nem a végzet,
Mert tisztán látlak téged.
Mi más lenne a végzet,
Mikor nem érzem majd drága fényed..

Rettegek meghalni, mert nem látlak
Nem leszel ott mikor mindent feladok,
Nem látom majd, mikor karjaimat
Végleg elhagyja az erő..

 Mikor a szívembe penge hatol,
És soha többé nem pumpálja a vért,
A vért, melyet érted áldoznék..
..Csak érted..

Az ég, most kivételesen fényes,
Mintha csak engem várnának..
Fekte szárnyaim is felétek
Szállnának, nemsokára csatlakozom..

Nem akarok menni, mert már
Most is hiányzol pusztuló szívemnek.
De sorsom jó ideje nem az én kezemben van,
Már te vagy, ki felettem ítéletet mondhat.

Nyugodt vagyok, de a szívem megszakad.
Remélem, hallani fogod szavamat.
Közeledik a vég, lassan elhalkul
Reménnyel teli, gyenge szavam..

Búcsúzóul mondom, örökké tiéd vagyok,
Veled maradok még a lényeg egy része is létezik,
És fényed mindenhová magammal viszem,
Esküszöm, örökké veled leszek..

-Inferno-

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat