Végtelen, mindent ellep.
Ne küzdjetek ellene,
Fogadjátok be, és őrizzétek,
Drága lelkek.
Sötét éjszakában,
A halál hívja szolgáit.
Összehívja, és szidalmazza,
Mint titeket, drága lelkek.
Mert éltek, és ragyogtok,
Mert szerettek, és alkottok,
Csillogtok és mosolyogtok,
Igen ti, drága lelkek.
Hitetekkel éltek,
Törtök át a gátakon,
Erős, szilárd falakon.
Igen, ti vagytok drága lelkek.
Ti vagytok drága lelkek,
Kik nem becsülitek meg,
Mi nektek adatott,
És mikor fáj, arcomba nevettek.
De mi lesz majd veletek,
Mikor a bűnökről beszélünk?
Ki fogja kezetek, mikor legyengültök?
Oh, aggódom drága lelkek.
Mitől vagy te drága lélek?
Mert utadon én kísérlek.
Feladatom szeretni,
Utatokat mutatni.
-Inferno-