Csak te tudod, hogy mi lakozik
A legmélyebb sötétségben,
S hogy mekkora fájdalom van
Szeretettel telt ölelésben..
Csak te ismered, a lényt mely eltemet,
Kiért egykoron eldobtad volna életedet.
Kivel felnevelted volna lázadó gyermekedet,
Ki megismerhette volna gyönyörű lelkedet..
Rohan most a lélek, de a sietség hiába,
A zöld mező többé nem borul virágba.
Gondozod, szereted, de már hiába,
A zöld mező többé nem borul virágba..
Csak te tudod, mit rejt a fény,
S mit rejt a mélységes árny,
A tiszta lélekből született,
Biztosan igaz vágy.
A zöld mező többé nem borul virágba,
Szomorú gazdája hiába várt a csodára.
A zöld mező többé nem borul virágba,
Magányos gazdája kívánsága hiába..
Dalolnak a fények,
S dalolnak az árnyak,
Ők együtt mind,
A csodára várnak.
-Inferno-