-Inferno- Goth lélek

Táncol a rét, a zöld mező, s táncol a táj,
Ki most velük táncol, neki semmi sem fáj.
Hol van még a fény, hol van még a nyár,
Csak az ember van itt, ki a csodára vár.

Leszáll az éj, minden oly sötét,
Egy sötét árnyék surran mögéd,
Átölel, s eltakar, elengedni téged,
Ez a szerető lélek nem akar.

Húsod elválik a csonttól,
S a magány lassan rombol,
Magány, mely lelket mocskol,
Remény, mely kiemel a porból.

Felemelkedsz, s elfelejtesz,
Arcodra mosolyt erőltetsz,
..Gyönyörű vagy..
..Hangom elhal, szívem lángol..

Felemelkedsz, elfelejtesz,
Egy szebb jövőt remélhetsz,
S egy lányt, kit úgy szerethetsz,
Égjen a múltam, égjen ki voltam!

Édes álom, itt vagy velem,
De nagyon fáj, mikor kinyitom szemem.
Illatod, tested melegét elfeledem,
És lassan kinyitom könnyes szemem.
Álom voltál, álom lettél,
Engem oly könnyen elfeledtél.
Látlak-e még egyszer, arcod,
S hajad, érzem-e lelked,
Te, ki elhozod nekem a nyarat..

-Inferno-

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat