Nem fut már többé, elakadt a hangja,
Itt rogyott meg a lába, talán a halál maga,
Vagy csak sánta kaszás, a megváltást várva,
Egy apró lélek, ki a maga elmúlását látta.

Pecsétet nyom az éjszakában, ítélet tán’,
Ki tudja, s kit érdekel, a halál úgyis rád talál.
De mégis serceg még valami, magában,
Ha jól látom bent, festék szagú szobában.

Emlék porlad serényen, szelíden s bátran,
Távolból gyerekzsivaj, nevetnek vagy hárman.
Nem tudnak ők semmit, boldog bolondok,
Addig örüljetek, míg az élettől igaz szót kaptok.

Integess még egyszer, lágyan kitekint,
Mit keresnek ezek már megint idekint.
Csak megcsillan a szép szem, őszinte mosoly,
Átkozott gyermek, leszel majd még komoly!

-Inferno-

 

Oldal: Visszamerengés (vers)
-Inferno- Goth lélek - © 2008 - 2024 - mygothicmusic.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat